2011. márc. 20.
2011. March 05. - HAK Díjátadó Klubvacsora
Este mikor elindultunk sokat gondoltam a nem rég elvesztett Szederkémre. Próbáltam másra gondolni, de nem ment, nagyon szerettem és szeretem a mai napig.... elég hamar odaértünk a Trófea étterembe, ahova a vacsora volt szervezve, találtunk végre ülőhelyet is. Vacsoráztunk, ittunk, majd körübelül este 22 óra körül megkezdődött a díjátadó. Nagyon büszke voltam Samanthára, mert a kisasszony a második Legeredményesebb fiatal Barzoj szuka 2010-ben, a Legeredményesebb Felnőtt Barzoj szuka, és a kisasszony mindezek után még a 2010-es év LEGEREDMÉNYESEBB BARZOJ-a is lett! Kaptam két felajánlást is, a Brezovai családtól kaptam egy Orosz Agár szobrot, ezzel megköszönve a 2010-es munkámat Samanthával, illetve dr. Koppány Ágnes névre szólóan ajánlotta fel nekem a "VENI VIDI VICI" (jelentése: jöttem, láttam, győztem) kupát, amit ez úton is nagyon-nagyon szépen köszönök! És akkor már szeretném megköszönni édesanyámnak és barátainknak a sok segítséget, amivel hozzájárultak Samantha év végi sikereihez!
2011. February 20. - Székesfehérvár /H/ Champion Show
Erre a kiállításra csak Samanthát neveztük, aki Champion osztályban CAC, Championok Championja 2010 és BOS címeket szerzett. A bíró Szanka Judit volt.
2011. January 29.
In memoriam my first dog, my love... HJCh. HCh. Sasvári Cinderella "SZEDERKE" :'(
Kedves Pici lányom – a legkisebb!
Hiába voltál Te a legkisebb drága Szederkém, mégis Te voltál, vagy és leszel számomra a legnagyobb! Neked köszönhetek rengeteg jót és örömöt!
Soha nem feledem a születésed napját, amikor megszülettetek két testvéreddel… Anyu meg ígérte, hogy lehet egy saját kiskutyám, de csak akkor ha kislány. Egyedüli leány voltál az alomban. Amikor hazaértem az iskolából Anyu azzal köszöntött, hogy „Megszületett a kiskutyád!”, én berohantam hozzátok és felvettem egy kis csöppséget és Te voltál az kicsikém! Akkor döntöttem el, hogy Te leszel Szederke, Te leszel az én első kiskutyám, az én Szederkém! Szépen cseperedtél, jöttél velem mindenhova ahova csak lehetett, ami a legjobban esett az az volt, hogy mindig azt tartottad szem előtt, ami nekem volt a jó… Emlékszem, hogy sosem tűrted, hogy a betakarjalak a takaróval, viszont ha beteg voltam Te bújtál be alá.
Nem feledem azt sem, amikor még nagyon fiatal voltál, pár hónapos és bekaptál egy darazsat. Azonnal hívtam Anyut, hogy siessen, és ő sietett, pedig semmi bajod nem történt, nem csípett meg a darázs.
Emlékszem, hogy egyáltalán nem szeretted a vizet, de ha a nagyokat vittük úszni és bementem a vízbe Te jöttél utánam… Egy percre sem vetted le tóla a csodás tekinteted…
Karácsony előtt elöttem lettél rosszul… Kétségbe esetten hívtam anyut, hogy siessen haza, addigra már a négy lábadon álltál, de sajnos ezek a rosszul létek egyre sűrűbben törtek Rád. Az elmúlt egy heted szörnyű volt, szinte nap-mint nap a rendelőben voltunk, vizsgáltak hogy mi bajod lehet, de szinte semmit nem lehetett látni, ami ezen tüneteidet okozták. Mindig mérlegre is állítottak és pontosan 6 kilogramm voltál, legutóbb már megjegyeztem, addig nem igazán, mert csak reménykedni tudtam abban, hogy másnap jól leszel. Aztán csütörtök reggel Anyu bevitt Téged a rendelőbe, mert rosszul lettél megint, újabb vizsgálatokon estél át. Aztán péntekre még inkább csak romlott az állapotod… Amkor bevittünk sok-sok szurit kaptál és hiába vizsgált át a doktor úr lelkiismeretesen keresve rosszuléted okát, mondta, hogy „ha estére nem leszel jobban akkor sajnos…”
Hiába gondoltam Rád és koncentráltam arra, hogy jobban légy, felém mutattad, hogy jobban vagy, reggel arra keltem, hogy nincs tovább, annyira rosszul lettél és szendvedtél, hogy el hangzott az a mondat, hogy „Sajnos el kell altatni”… Melletted voltunk amikor örök álomra csuktad szemeidet.
Drága Kincsem nem tudom elmondani, hogy mennyire köszönök Neked mindent, minden együtt töltött évet, s a sok szeretetet amit adtál!
Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szerettelek és szeretlek! Nagyon fogsz hiányozni pici lányom!
Örökkön-örökké minden egyes napon gondolni fogok Rád és a szívemben örökké élsz egyetlen kis Szederkém!
Szederke is half month old in this picture. Her and my first dog show
Photo by: Anna
Sasvári Cinderella
„Szederke”
Kedves Pici lányom – a legkisebb!
Hiába voltál Te a legkisebb drága Szederkém, mégis Te voltál, vagy és leszel számomra a legnagyobb! Neked köszönhetek rengeteg jót és örömöt!
Soha nem feledem a születésed napját, amikor megszülettetek két testvéreddel… Anyu meg ígérte, hogy lehet egy saját kiskutyám, de csak akkor ha kislány. Egyedüli leány voltál az alomban. Amikor hazaértem az iskolából Anyu azzal köszöntött, hogy „Megszületett a kiskutyád!”, én berohantam hozzátok és felvettem egy kis csöppséget és Te voltál az kicsikém! Akkor döntöttem el, hogy Te leszel Szederke, Te leszel az én első kiskutyám, az én Szederkém! Szépen cseperedtél, jöttél velem mindenhova ahova csak lehetett, ami a legjobban esett az az volt, hogy mindig azt tartottad szem előtt, ami nekem volt a jó… Emlékszem, hogy sosem tűrted, hogy a betakarjalak a takaróval, viszont ha beteg voltam Te bújtál be alá.
Nem feledem azt sem, amikor még nagyon fiatal voltál, pár hónapos és bekaptál egy darazsat. Azonnal hívtam Anyut, hogy siessen, és ő sietett, pedig semmi bajod nem történt, nem csípett meg a darázs.
Emlékszem, hogy egyáltalán nem szeretted a vizet, de ha a nagyokat vittük úszni és bementem a vízbe Te jöttél utánam… Egy percre sem vetted le tóla a csodás tekinteted…
Karácsony előtt elöttem lettél rosszul… Kétségbe esetten hívtam anyut, hogy siessen haza, addigra már a négy lábadon álltál, de sajnos ezek a rosszul létek egyre sűrűbben törtek Rád. Az elmúlt egy heted szörnyű volt, szinte nap-mint nap a rendelőben voltunk, vizsgáltak hogy mi bajod lehet, de szinte semmit nem lehetett látni, ami ezen tüneteidet okozták. Mindig mérlegre is állítottak és pontosan 6 kilogramm voltál, legutóbb már megjegyeztem, addig nem igazán, mert csak reménykedni tudtam abban, hogy másnap jól leszel. Aztán csütörtök reggel Anyu bevitt Téged a rendelőbe, mert rosszul lettél megint, újabb vizsgálatokon estél át. Aztán péntekre még inkább csak romlott az állapotod… Amkor bevittünk sok-sok szurit kaptál és hiába vizsgált át a doktor úr lelkiismeretesen keresve rosszuléted okát, mondta, hogy „ha estére nem leszel jobban akkor sajnos…”
Hiába gondoltam Rád és koncentráltam arra, hogy jobban légy, felém mutattad, hogy jobban vagy, reggel arra keltem, hogy nincs tovább, annyira rosszul lettél és szendvedtél, hogy el hangzott az a mondat, hogy „Sajnos el kell altatni”… Melletted voltunk amikor örök álomra csuktad szemeidet.
Drága Kincsem nem tudom elmondani, hogy mennyire köszönök Neked mindent, minden együtt töltött évet, s a sok szeretetet amit adtál!
Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire szerettelek és szeretlek! Nagyon fogsz hiányozni pici lányom!
Örökkön-örökké minden egyes napon gondolni fogok Rád és a szívemben örökké élsz egyetlen kis Szederkém!
Balkányi Ágnes
2011. 01. 29.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)